2014. július 15., kedd

1. fejezet - Találkozás a múlttal

Egy csilingelő hangra ébredtünk. Minden reggel Rosa, a főnök nőnk kelt minket.
-Jó reggelt lányok, ideje felkelni. Hosszú nap elé nézünk.-mosolygott, majd elhagyta a szobát. A megszokott szoba társaim, Lexie, Elena és Jordan álmosan pislogtak rám.
-Mehetek elsőnek zuhanyozni?- kérdeztem, mert én voltam a legfrissebb a társaságból. 
-Persze, menj csak! -legyintett Jordan. Összekapkodtam a tusfürdőm, a törölközőm, fogkefém, fogkrémem, a mai napra szánt ruhámat és bementem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, miközben a hétvégén járt az eszem. A hétvégére szabadságot kaptunk, és hazamehetek anyáékhoz. 2 hete nem láttam őket, hiányoznak már nagyon. A gyors reggeli zuhany után fogat mostam és felöltöztem. Ahogy kimentem, behullámosítottam a hajam majd az étkezőbe mentem. Már 5-6 lány ott volt, így odacsapódtam hozzájuk és vettem a garnéla rákból. Amikor nagyjából mindenki megérkezett, kivéve Amy, az örök késő, Rosa beszélni kezdett.
-Nos lányok, ma egy picit edzegetünk és gyakorolgatunk, ugyanis ma este DKNY divat bemutató, ahol ti lesztek a modellek. -mondta, mire hangos ujjongásban törtünk ki. -A másik, holnap új csapat tag érkezik hozzátok. Mindenki bánjon vele kedvesen, hogy minél hamarabb beilleszkedjen. 1 óra múlva találkozunk lányaim. -mondta Rosa, majd hagyott minket enni. Összepakoltam a táskámba pár dolgot (edző cucc, víz, pénz, igazolványok, fésű, smink, haj gumi, haj csatt, stb.), majd az aulába mentem. Amyre szokásosan várnunk kellett öt percet, majd elindultunk. Az edzőteremnél megálltunk, majd berontottunk. Amilyen gyorsan csak lehet, átvettem az edző cuccom, majd amikor kimentem volna, megláttam egy olyan személyt, akivel sose akartam újra találkozni. Az exem, Chuck. Annyira dühös lettem, hogy legszívesebben odaszaladtam volna és addig rugdosom amíg mozog. De ezt két okból nem tehettem meg. 
1. A sajtó és a botrány miatt.
2. Mert pont az volt a célom, hogy ne vegyen észre.
Amíg ő a futó padon volt, én karra edzettem, amikor ő súlyzózott én futottam. Ez mind szép és jó, de nem is én lennék, hogyha nem futottam volna bele.
-Lám lám, ki jár errefelé? Régen láttalak.
-Chuck eressz el! -küzdöttem, miközben a falnak tolt.
-Hm, cseppet sem változtál, ugyan olyan tüzes és erőszakos vagy mint régen.-mormolta. 
-Hagyj békén, jól tudod hogy köztünk vége mindennek és ez sosem fog megváltozni. Te is éled a saját életedet, és én is az enyémet.
-Ki beszélt arról, hogy vissza akarlak szerezni? 
-Szerintem elég egyértelmű. Chuck vissza kell mennem, nemsoká megyünk vissza a csoportommal. -rántottam ki a karomat a szorításából, majd elviharzottam. A comb és popsi erősítő részre mentem. A tükörből láttam, hogy Chuck engem figyel, ezért picit elpirultam, de próbáltam úgy tenni, mintha nem vettem volna észre. Hál istennek 1 óra múlva elhagytuk a helyet, és magamban reméltem, hogy többé nem látom Chuck Bass-t.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése