2014. július 23., szerda

4. fejezet -Csábításból jeles

Reggel frissen ébredtem a korai fekvésem miatt. Leszaladtam a lépcsőn, majd megtaláltam Rosa levelét az asztalon:
SZABADNAP MINDENKINEK! HOLNAP DIVAT BEMUTATÓ, MAX. ÉJFÉLRE ITTHON LEGYETEK!
Gyorsan felszaladtam Vaninak elújságolni a jó hírt, de még aludt.
-Vanessa kelj fel! Szabadnapunk van ma is.-ugráltam. 
-Oké, kelek.-nevetett, majd felkelt. Gyorsan elkészültünk, majd megterveztük a napunkat.
-Figyelj, van pasid?-kérdeztem tőle.
-Nincs.
-Oké, akkor irány a park. Hátha megint találkozunk a dögös fekete ismeretlennel.-vigyorogtam, majd elindultunk. Végignevettük az utat, miközben még jobban megismertük egymást. 
-Jó lenne találni valakit. Legjobb barátnőm már van, pasi is kéne.-nevettem.
-Ki az LB-d?
-Te!-öleltem meg.-Soha senkivel se tudtam ennyire nyitott és bolond lenni mint veled.
-Köszi, nekem is te vagy az LB-m.-mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra. A parkban letelepedtünk egy fa alá, majd neteztünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk, pletykáltunk. De egy idő után elkezdtük nézegetni a pasikat. 
-Egyik sem helyes.-panaszkodtam. Rezgett a telefonon, tehát SMS-t kaptam. Chucktól.
Ez állt benne: Találkoznunk kell. 1 óra múlva nálam. Chuck.
Hát köszi. Most mit írjak vissza? Látni se akarom. Nem megyek el hozzá. Ezt a napot a legjobb barátnőmmel akarom tölteni. Nem írok vissza, és nem is megyek el.
-Figyelj, arra gondoltam, hogy este elmehetnénk bulizni.-vigyorogtam.
-Ú az nagyon király lenne.
-Van egy közeli klub, az egyik kedvenc helyem, elmehetnénk oda is akár.
-Rendben, legalább kicsit jobban megismerem New York-ot.-nevetett, majd felkeltünk a padról és elmentünk fagyizni. Hazamentünk 5 óra felé, majd készülődni kezdtünk.

Az én szettem:


Vani ruhája:

A hajamba egy cuki fehér haj pántot tettem, a hajamat behullámosítottam, majd egy szép sminket tettem fel, és egy kis fehér boríték táskát kaptam a kezembe. Vani hagyta csak úgy hagyta megszáradni a haját, és cica szemeket csinált magának. 7 órakor hívtam egy taxit, majd még javítottam a sminkemen. Lementünk, majd 2 perc múlva a taxi előállt. Elvitettük magunkat a helyre, majd amikor kiszálltunk, mosolyogva fellélegeztem.
-Remélem élvezni fogod. Gyerünk.-karoltam bele, majd bementünk a bárba. Sok ember volt, mint mindig. Kértünk mindketten egy kis Martinit, majd beszélgetve elfoglaltunk egy kis asztalt. 
-Nagyon elegáns hely. Ha megint lesz egy kis szabadnapunk, esténk, elmehetnénk bulizós helyre is.
-Oké, benne vagyok. De ugye nem baj hogy ide jöttünk?-kérdeztem aggódva.
-Nem dehogyis, örülök hogy itt lehetek veled, és bemutatod ezt a helyet. Még sosem voltam hasonló helyen.-mosolygott, majd koccintottunk és ittunk. Nem sokkal később egy öltönyös férfi lépett mellénk, de amikor felnéztem az arcára, azt hittem elájulok. Chuck.
-Jó estét hölgyek.-mosolygott, majd Vanira nézett, és erősen stírölte.-Hogy hívnak gyönyörű?
-Vanessa.-mosolyodott el Vani.
-Chuck Bass. Örülök, hogy megismertelek.-mondta, majd megpuszilta a kézfejét, Vani pedig elpirult.
-Chuck, beszélhetnénk?-álltam fel, majd elhúztam magammal.-Mit művelsz és mit keresel itt?-ripakodtam rá.
-Gondoltam benézek. Tudod, sokszor jövök ide. Csinos a kis barátnőd.-mosolyodott el.
-Felejtsd el őt. Szállj le róla. Nem engedem, hogy tönkre tedd. Neki szeretetre van szüksége, nem kihasználásra. Sokkal jobbat érdemel nálad.
-Ennyire ne ess túlzásba a féltékenykedéssel, baby.-morogta. Ott helyben legszívesebben felpofoztam volna.
-Állj le Chuck, és szállj le rólunk.-mondtam, majd mérgesen otthagytam volna, de vissza húzott.
-Mért nem jöttél hozzám? Fontos lett volna.
-Mert nem akarlak látni, és el akarlak felejteni örökre, érted? Nem értem mért nem lehet ezt felfogni.
-Nem ez lenne a véleményed, ha eljöttél volna. Levettelek volna a lábadról. Újra az enyém lehetnél.-simított végig a kezemen, mire én nemes egyszerűséggel a képébe nevettem. Azok után amit velem tett, komolyan ezzel jön?
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-mosolyogtam, mire remény vesztett és megalázott tekintettel nézett rám. Még mindig mosolyogva mentem vissza az asztalunkhoz, majd leültem a helyemre, Chuck pedig húzott mellénk egy széket.
-Tudod, szépségem, ha te is benne vagy, valamelyik nap találkozhatnánk.-flörtölt Vanival Chuck, mire én megforgattam a szemem.
-Szerintem ennél jobb ötleted is volt már az életedben Chuck.-mondtam, mire mind a ketten rám meredtek. Vani értetlenül, Chuck elégedetten. Azt hiszi, hogyha a legjobb barátnőmmel összejön, féltékeny leszek. Egy frászt. Engem egyáltalán nem érdekel, kivel kavar, csak ne a legjobb barátnőmet tegye tönkre.
-Persze, benne vagyok.
-Oké. Péntek, 8 óra. A hoteleteknél várlak.-mondta, majd nyomott egy puszit az arcára.-További szép estét, hölgyeim.-mondta, majd lelépett. Marha szép...
-De király!-sikítozott Vani.
-Az!-válaszoltam nyersen.
-Mi a bajod vele? Ne légy előítéletes.-mondta. Nem akartam elmondani neki, hogy Chuck az exem.
-Chuck egy rossz ember.
-Mért lenne az?
-Mert régóta ismerem. Szerintem nem kéne találkozni vele.-mondtam.
-Ha nem bánod, én azért megismerném.-motyogta.
-Jó, mindegy, váltsunk témát.-mosolyogtam. Még 1 órát beszélgettünk, majd hazamentünk. 10-re hazaértünk, majd lefürödtünk és beraktunk egy jó kis vígjátékot. Éjfél körül álomra hajtottuk a fejünket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése